A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programnak köszönhetően, az óvodán a nyári szünet teljes ideje alatt felújítási munkák zajlottak. Nem kis munka volt, folyamatosan dolgoztak a szakemberek, az óvoda alkalmazottai, hogy a legkisebb fennakadást okozzuk a szülőknek. Igaz csak az Erdő utcán tudtuk a szünetben fogadni a gyerekeket, a Brünni téren 3 osztály és a konyha készült el szeptember 3-ig, a negyedik osztály csak 10-én nyitott, de fogadtuk a gyerekeket. (Sok városban, faluban, ahol hasonló munkálatok folytak, más épületben kellett kezdeni az évet, vagy csak hetekkel később nyithattak.)
Ez annak volt köszönhető, hogy néhány szülő a nyár közepén is és augusztus végén is segítőkezet nyújtott, időt, energiát nem sajnálva, érdeklődött, egyeztetett mikor tud segíteni. Az óvónők és az óvoda összes dolgozója az utolsó 3 hetet szinte folyamatosan (szombat, vasárnap is) az óvodában töltötte. Mégis megkaptuk, mikor örömmel tudattuk, hogy 10-én nyitjuk a negyedik osztályt is, hogy "pont ideje!" - köszönjük.
Az ünnepélyes átadás szervezése egyidőben zajlott az utolsó simítások elvégzésével, sok minden még dobozokban volt az utóbbi hetekben, még nem volt minden a helyén, de mivel ez egy adott dátum volt a meghívott vendégek részéről, így helyt kellett állnunk. Igyekeztünk kis műsort is bemutatni, de az egész lényege a jelképes birtokbavétel volt, a szalagátvágás. Ennek a helyszíne az időjárásnak köszönhetően az utolsó percekben került az udvarra. Sajnos a szülők részéről nem nagy érdeklődés mutatkozott, viszont vendégünk volt több mint 50, szomszédos városokból, Magyarországról, de városunkból is. Minden vendég megtalálta a helyszínt, néhány szülőnek ez gondot okozott. A gyerekek műsora már a rózsaszín osztályban volt, ahová mindenkit, aki az ünnepi részen ott volt, beinvitáltunk, de ebben az időben 3 óvónő még a csoportjával volt az osztályban, 2 óvónő a szereplő gyerekek felügyeletét és ketten pedig a vendégek tájékoztatását biztosítottuk. Sajnálatos módon néhány szülő olyan elszomorító módon adott hangot elégedetlenségének, ami szerintem azokkal az óvónőkkel szemben nem megengedhető, akik nap mint nap foglalkoznak gyerekeikkel, és főleg nem az összes gyerek előtt.
Sajnos, hogy vannak, akik folyamatosan csak a hibát keresik, azt kutatják, hol tudnak valakinek fájdalmat okozni, ahelyett, hogy kicsit beleképzelnék magukat a másik helyzetébe. Talán az az egy pozitív dolog van az egészben, hogy ők vannak kevesebben.
Köszönjük a legkisebb segítséget, a szóbeli elismerést, akár csak egy kis mosoly formájában a többségnek.
Tóth Szilvia