Forrás: Mini Manó – Szülői értekezlet – 2010. szeptember, Kálmán Marianna – klinikai gyermek-szakpszichológus

Ami nekünk munka, az a gyerekeknek játék, így könnyedén bevezethetjük őket a ház körüli teendőkbe. Egészen kicsik voltak még a fiaim, amikor kis kalapáccsal fogast készítettek, amíg az apjuk a szomszéddal szalonnasütőt barkácsolt a kertben. Órákig elvoltak egy hosszú fadarabbal és néhány szöggel. Ma már egyedül sütik a muffint és a pogácsát, ha megkívánják, de ez is úgy kezdődött, hogy a konyhában a kezükbe adtam a lisztet, kanalat, mérőedényt, és megmutattam, mennyit kell kimérni belőle. Gyúrták, dagasztották lelkesen a kis kezükkel a tésztát. A legjobban a saját készítésű és festésű formákat szerették. A sütőből kivéve mindig tudták, hogy melyik kié.

Vegyük sorra tehát, hogy mi mindent csinálunk akkor, amikor együtt főzünk. A színes képekkel ellátott szakácskönyvet nézegetve beszélgetünk, tervezgetünk, sorba vesszük, hogy mire van szükségünk a kiválasztott étel elkészítéséhez. Közben fejlődik a beszédkészség, szókincs, emlékezet. Aztán előkészülünk, méricskélünk, számolunk. Közben gyermekünk megtapasztalja, hogy 50 dkg liszt éppen a fele az 1 kg-nak, vagy egy bögre tej éppen 2,5 dl. Kipróbálhatja, hogy egy teáskanál só teljesen elronthatja az ételt, míg ugyanannyi cukor nem befolyásolja lényegesen a sütemény ízét. A gyerekek nagyon szeretik kidíszíteni az ételeket. Így fejlődik a finommozgásuk, de megtanulják azt is, hogy mely ételek illenek egymáshoz leginkább, vagyis fejlődik az ízviláguk. Megismerkednek az illatok és szagok jelentésével is. Tudják milyen az, ha kifut az étel vagy odaég. Látják, hogy ekkor hogyan reagálunk, hogyan kell megtenni az óvintézkedéseket, ha égett szagot érzünk. A tapintásuk és finommozgásuk fejlődik, amint a különböző nyersanyagokat megfogják, vágni próbálják. Nem olyan elvágni egy almát, mint a kenyeret vagy banánt. A kivi, az őszibarack érettségéről a puhasága alapján győződünk meg, a narancs és a banán pedig a színével árulja el, hogy ehető-e. a konyhai hangokra ráirányítva a figyelmet hallgathatjuk, hogyan serceg a serpenyőben a hús vagy miként bugyog a víz. A hallási differenciálást segítjük ilyenkor.

A konyhában észrevétlenül tanulják meg a gyerekek a mindennapi élethez szükséges összefüggéseket, ráadásul kis ötlettel az emlékezőtehetséget és a szókincset is fejleszthetjük. Az ország, város analógiájára mondjunk egy adott hanggal élelmiszereket: pl. s-sel: sárgadinnye, spárga, sütőtök, só, sóska, savanyú krumplileves, saláta, sárgarépa, saslik, serpenyős rostélyos, sörkorcsolya. Az nyer, aki többet tud felsorolni. A másik kedvenc játékunk a szimatverseny: kössük be a gyerekek szemét, és adjunk a kezükbe különböző élelmiszereket. Tapintás és szaglás útján kell kitalálniuk, mi van éppen náluk: tészta, mogyoró, hagyma, körte, paradicsom. Ugyanez talán még érdekesebb torkoskodással összekötve. A játék lényege, hogy a bekötött szemű gyerek szájába különböző ízű falatkákat teszünk: alma, sajt, Túró Rudi, krémtúró. Az ízük alapján kell kitalálni, milyen ételt adtunk nekik.

A konyhán kívül van teendőnk a szobában is. A portörlést például egészen kicsi kortól kedvelik a gyerekek. Nálunk az autóban volt a legnagyobb keletje az efféle munkának. A másik kedvenc a lépcsőfelmosás. Lehet közben egy kicsit vizezni, a ronggyal pedig ide-oda kúszva a mozgáskoordinációs készség is fejlődik. A rendrakás is mókás lehet, ha játékosan vezetjük be: kössük össze a gyerek egyik lábát a saját lábunkkal, így csak együtt, egy irányba tudunk mozogni. Mulatságos lesz így az esti játékpakolás. A ruhák teregetésénél nagy segítség, ha a kicsi kipároztatja a zoknikat. Közben pedig az azonosságok és különbségek felismerését is gyakorolja. A ruhacsipesz elhelyezése sokáig komoly feladat, de a finommotorika fejlődését kiválóan lemérhetjük rajta.

Bármibe is kezdünk, az a legfontosabb, hogy örömét leljék gyermekeink a tevékenységben. Ezáltal erősödik önbizalmuk, kitartásuk, és a sikerek ösztönzik őket arra, hogy minden érzékszervük kinyíljon, és megerősödve újabb sikereket érjenek el.