Forrás: Mini Manó – Szülői értekezlet – 2011. január, Kálmán Marianna – klinikai gyermek-szakpszichológus

A nagycsoportosok családjának igazi fordulatot jelent ez az év: szeptemberben az óvodás gyermekből iskolás lesz. Vannak gyerekek, akik alig várják, hogy átléphessék az iskola kapuját. Leírják már a saját nevüket, és érdeklődéssel figyelik az utcán a feliratokat. Mások még inkább játszanak, nem szeretnek rajzolni, színezni. Ha papír-ceruza feladatot kapnak, el sem kezdik, vagy gyorsan túl akarnak rajta lenni. Ha jobban megvizsgáljuk az utóbbi csoportba tarozó gyerekeket, kiderül, hogy egy részük azért nem szeret rajzolni, mert nem tud. Ők görcsösen szorítják a ceruzát, hamar elfárad a kezük, nem tartják még a balról jobbra haladási irányt, rajzoláskor elforgatva jelenítik meg az ábrákat.

            Kinek is van kedve ahhoz, ami várhatóan nem hoz sikerélményt? Mi, felnőttek is kerüljük az olyan tevékenységeket, amelyekben nem vagyunk jó. Legyünk tehát türelmesek! De nézzük, hogyan segíthetünk mégis csemeténknek abban, hogy megkedvelje azt a mozgásformát, amire előbb-utóbb szüksége lesz! Az iskolába lépő gyerekek között plusz-mínusz két év különbség is lehet az írásmozgás-koordináció tekintetében. A képesség kialakulásában az élettani tényezőknek van a legnagyobb szerepük, ezért hiába erőltetnénk az írástanulást, ha a gyermekünk még nem képes a hallott szavakat felépítő hangok elválasztására, és a keze még nem képes az írásmozdulatok kivitelezésére. A csontrendszer és az idegrendszer fejlődésével egyre pontosabb mozdulatokra képesek már. Mégis, a nagy mozgások fejlesztése, a két agyfélteke közötti harmonizáció, átjárhatóság megteremtése a legfontosabb. új kérdéskör a szakirodalomban a testközépvonal szerepe az írás és olvasás tanulásában. Az első életévekben a gyerekek még egyformán használják mindkét test felüket. Az optimális fejlődés érdekében egy természetes „sorompó” működik a jobb és bal térfél között, amely mint egy gátló mechanizmus, arra készteti a két kezet, hogy cseréljenek, amint az egyik vagy a másik eléri a test középvonalát. Amikor pl. építőkockával játszik a 2-3 éves, azzal a kezével nyúl a kockáért, amelyikhez az közelebb van. Amikor pedig át kellene nyúlni az ellenkező oldalra, keresztezni kellene a test középvonalát, automatikusan átveszi a kockát a másik kezébe. Nagyon ritkán keresztez és nyúl át jobb kézzel a baloldalra. Ennek az a magyarázata, hogy a korai években a test függőleges középvonali gátja mindkét kezet mozdulatra készteti a saját oldalán, így kikényszeríti, hogy a test két oldala és a két agyfélteke egyformán fejlődjön.

Az iskolába lépés időszakára, 6-7 éves korra általában eltűnik ez a testközépvonali gát. Ha a kétkezes stádium megmarad, a két agyfélteke közötti kapcsolat elégtelensége gátolhatja a tanulási képességeket, komolyan veszélyeztetheti az írás- és olvasáskészségek fejlődését. A jobbkezes például egészen jobb oldalra tolja a lapját rajzolás közben. Az is előfordul, hogy csak a lap jobb oldalára rajzol, a baloldal üresen marad. Van, amikor egészen balra hajolva, vagy a széken elfordulva rajzol, esetleg elforgatja a lapját, hogy elkerülje a függőleges testközépvonal átlépését.

A tesközépvonali gátlás megszüntetése érdekében már az óvodáskor közepétől érdemes erősíteni a domináns oldalt: öltözködés közben az ügyesebb kézzel nyúljunk először a kabát ujjába: az ügyesebb kezünk felőli oldalon húzzuk fel először a cipőt. Adjunk olyan gyakorlatokat, melyek segítik a keresztezett mozgások gyakorlását: „Fogd meg a bal kezeddel a jobb bokádat!” A váltott karkörzés, a sepregetés, a levélgereblyézés, habverés, a fakanállal kevergetés mind alkalmas gyakorlat arra, hogy a kezek a tesközépvonal közelébe kerüljenek, vagy át is lépjék azt, így segítve a „sorompó” feloldását. Ha megkérjük a gyerekeket, hogy nyúljanak be az előttük középen levő zsákba, és tapogassák ki, milyen tárgyat találtak, majd mondják el, hogy mit éreznek, amint a tárgyat fogják, észrevétlenül fejlesztjük a két agyfélteke közötti átjárást. Ugyanez történik tükörjátéknál, amikor a gyerekek tükörképként utánozzák társukat. Gyakran maguktól is kitalálnak a gyerekek olyan játékokat, amelyek segítik a két agyfélteke harmonizációját: fára mászás (váltott kéz- és lábhasználat), ugróiskola, vagy a lányok körében kedvenc gumizás az ide-oda ugrással, lábkeresztezéssel. Januártól szeptemberig még több mint fél év áll rendelkezésre. Ez akár elég is lehet ahhoz, hogy az idegrendszeri érést serkentsük a megfelelő gyakorlatokkal. Nagyobb lemaradás esetén mindenképpen forduljunk szakemberhez.