Amikor 2-3-4 évesek voltak gyerekeim, elismerően figyeltem, mennyit tudnak szaladni a játszótéren, s hogy megunhatatlanul másznak fel újra és újra a csúszdára. Később egy-egy kirándulás alkalmával kétszer-háromszor megtették az utat, mire mi felnőttek felértünk a hegytetőre. Büszkék voltunk rájuk, ők pedig nagyon boldogok, hogy megelőztek bennünket. Sokszor elgondolkodtam, tudnám-e utánuk csinálni mindezt. Biztos vagyok abban, hogy ők egyenként is sokkal több kilométert tettek meg egy délután alatt mint mi, felnőttek mindannyian, akik figyeltük őket.

            Remélhetőleg így van ez a mai ovisoknál is, hiszen ahogy Paul Denison fogalmaz „A mozgás a tanulás kapuja.” A gyermekeknek ahhoz, hogy jól érezzék magukat, hogy egészségesen fejlődjenek, szükséges a mozgás. Sőt az agy fejlődéséhez a mozgás nélkülözhetetlen!

            A két agyfélteke összehangolódása már a csecsemőknél elkezdődik, amikor örömében rugdalódzik, majd hosszas gyakorlás után kúszik, mászik, feláll. A váltott kéz-láb használat már jelzi, hogy a pici agya képes összehangolni a két testfél irányából érkező jeleket. A babakori mozgásfejlődés lassúbb üteme, esetleg az egyes fejlődési szakaszok (mászás) kimaradása jelzés lehet arra, hogy később tanulási problémák adódhatnak. A mászókorban hangolódnak össze ugyanis az agyféltekék, valamint ekkor jönnek létre a szem, fül és láb együttes munkáját is szabályozó neuronális kapcsolatok. Fontos tudni, hogy van azért egy szenzitív időszak (5-6 éves korig), amikor ezeket az elmaradásokat ki lehet  még igazítani a mozgásterápiák segítségével.

            Mozgás nélkül tehát nincs fejlődés. A mozgás segítségével tapasztaljuk meg testünk határait, találjuk meg helyünket a térben, ezáltal fejlődik az egyensúlyérzék. A bal és jobb agyfélteke összehangolt munkájának eredménye a megfelelő látás, hallás és megértés is. Ezen funkciók megfelelő fejlettsége pedig az ismeretszerzés, később az írás, olvasás elsajátításának feltételei. Ezenkívül a mozgáshiány félénkké, depresszívvé, sőt agresszívvá is tehet, hiszen az izmok anyagcseréje és az érzelmi életünket irányító központi idegrendeszeri terület között szoros a kapcsolat. A tesmozgás hatására természetes boldogsághormonok szabadulnak fel, melyek hatására javul a hangulatunk.

            Mozogjunk hát együtt gyermeinkkel! A nagymozgások javítják a tanulási képességeiket, így látványos fejlődés tapasztalható a szem-kéz koordináció, a finommotoros készségek (író-rajzoló készség alapja) a hallási és látási differenciálás, valamint a figyelemkoncentráció terén is. Egy-egy kisebb biciklitúra, kocogás után érezhetjük, hogy szellemileg frissebbek vagyunk, a gyermekeink pedig bátrabbak, figyelmesebbek. Bíztassuk őket, hogy másszanak fára, kötélre, ha lehetőség van rá, ússzanak, lovagoljanak. Nem véletlen, hogy szeretnek a gyerekek magasra repülni a hintával, és szeretnek fejjel lefelé lógni a mászókán. Imádják, ha paplanba csomagoljuk őket, mint palacsintatölteléket, majd kigurulhatnak belőle. A tánc, ritmikus mozgások, a mondókák mozgással történő kísérése szintén az idegrendszer érését segíti.

 

2014 február                                                                          Kálmán Marianna

                                                                            Klinikai gyermek-szakpszichológus

Mini Manó