Évente többször is mondjuk, hogy most valami új kezdődik. A szeptember is évkezdet, a tanév kezdete, a nagycsoportosonak az iskola-előkészítő év kezdete. Szeptembertől má ők is nagyok, akik türelmesen alkalmazkodnak az éppen beszokó kicsikhez. Ők már ismerik a csoport szabályait, segítenek a kicsiknek , s délelőttönként rendszeresen feladatokat oldanak meg. Velük már egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem tudnak elaludni délután.

  Mi tis jelent az utolsó óvodai év az iskolába készülőknek ? megváltozik testalkatuk, nyúlánkabbak lesznek. Elkezdenek lötyögni az első kis tejfogak is. Érzelmi viharaik fokozatosan lecsendesednek, kiegyensúlyozotabá válnak. Lehet értelmükre hatni, s a szabálytudatuk is egyre fejlettebb. Jobban tűrik a késleltetést, kitartóbban tudnak várakozni. Játékaik egyre gyakrabban a szerepjátékok.  Beülnek a babasarokba vagy az építősarokba és akár egy óráig is tudnak társaikkal játszani. Sokszor folytatólagosan, napokon keresztül játszák ugyanazt a történetet. Szókincsük egyre bővül, esetleges beszédhibájuk ekkorra akár rendeződik.

  Nagymozgásuk optimális fejlődése esetén ekkorra már tudnak féllábon állni, ugrani, fára mászni, megtanulnak kétkerekű biciklivel közlekedni. Finommotoros készségeik ugrásszerű fejlődése  teszi lehetővé, hogy szívesen rajzolnak, színeznek, ceruzakezelésük egyre lazább, kialakul a szabályos ceruzafogás. Egyedül öltöznek, próbálgatják a gombolást, a cipőkötést. Szeretnek számolni. Ahogy megértik a logikusan emelkedő számsort, előszeretettel számlálnak meg bármit, ami eléjük kerül. Megértik a hozzáadás, elvétel és pótlás műveleteket is. Sok – sok verset, mesét, éneket tudnak, hiszen amit hallanak az oviban vagy esténként otthon, hamar megtanulják.

  Persze a gyerekek fejlődése igen eltérő, s ebben az életkorban egy – két hónap si ugrásszerű változásokat hozhat. Mégis érdemes már szeptemberben felmérni, hogy a mozgás, beszéd, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás és számolás területeken nincs e nagyobb lemaradásuk életkorukhoz viszonyítva. Az iskola-előkészítő évben ugyanis sokat fejlődnek, a akárteljesen behozhatják kisebb lemaradásukat, ha szakszerű segítséget kapnak.

  Az ilyen életkorú gyermekeknél már tudatosan fejlesztik az óvodapedagógusok azokat az alpkészségeket, melyek az írás, olvasás, számolás elsajátításához szükségesek. Ha pl.egy nagycsoportos nem szeret rajzolni, nem szívesen színez, vagy nem szeret számolni, mesét hallgatni, verset mondani, kirakózni, feltehetően nem is tudja olyan ügyesen ezeket a tevékenységeket, mint a többiek. Amit pedig nem tudunk, azt nem is szeretjük. Így van ezzel minden felnőtt is. Mégis érdemes felfigyelni azokra a dolgokra, amit nem szívesen végez a gyermek, hiszen ebben az életkorban játékosan segíthetünk nekik abban, hogy leküzdjék nehézségeiket.

  Nagyon fontos a beszédhibák javítása, hiszen az írás- és olvasástanuláshoz a ponos hanghallás és hangdifferenciálás elengedhetetlen. A nagycsoportos gyerekek logopédiai sz űrővizsgálaton vesznek részt, így a szakemberek segítenek a szülőnek annak eldöntésében, hogy szükséges e speciális segítség, logopédiai fejlesztés igénybevétele.

  A gyerekek érzelmi, indulati életének figyelemmel kísérése is fontos ebben az életkorben. Ha a nagycsoportosnak még gondot jelent a reggeli elválás a szülőktől, ha nehezen talál barátokat, ha nyugtalanul alszik, esetleg éjszaka még rendszeresen bepisil, vagy gond van az evésnél, mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni.

  Évkezdetkor tehát érdemes agy kicsit elgondolkodni, visszatekinteni arra, hogy honnan hova fejlődött gyermekünk. Az óvónők segítségével mérlegeljük, nincs e a fejlődésen visszaesés, megakadás vagy elmaradás. Ha bizonytalanok, fordulhatnak a lakóhelyük körzetében található pedagógiai -  pszichológiai tanácsadó szakszolgálatához, nevelési tanácsadókhoz, logopédusokhoz.