Ranschburg Jenő: Szülők lettünk, ovisvilag.blog.hu – alapján

 

A kisgyereknek önállósága folyamatos kialakulásához időre van szüksége.

- Elegendőre, ahhoz hogy érezhesse, együtt vagyunk vele, számíthat ránk, ha megakad.

- Mérlegeljünk, amikor a neki szánt feladatokat meghatározzuk - képes-e, érti-e azt.

- Ha segítségre szorul és kér, mindig nyújtsunk felé segítő kezet. Mondjuk el újra, meg újra mit várunk el, vagy kérünk tőle.

- Próbáljuk meg türelemmel és ne kiabálva megértetni vele mit, miért teszünk.

-Meg kell szokni, hogy akárhány éves a gyermek, mindig meg kell magyarázni neki az összefüggéseket. Így fogja elsajátítani fokozatosan az okok, összefüggések lényegét. Pl."Ha sapka nélkülmész ki, megfázhatsz és beteg leszel!"/.

- Ne mondjuk ki helyette a dolgok megoldását- vezessük rá gondolkodtató, rávezető kérdésekkel -pl.: "szerinted mi történhet, ha felmászol az ablakba?".

- Ha szerintünk nem helyes, amit meg akar tenni, ajánljunk másik alternatívát, pl.:"A tesódat most ne zavard, tanul, gyere majd én játszom veled!".

- Fogadjuk egyszerűen természetes igényként gyermekünk kutatási vágyát, érdeklődését. Adjunk elegendő alkalmat, hogy sokat mozoghasson, sok mindent kipróbálhasson és megtapasztalhasson, hogy  próbára tegye fejlődő képességeit.

- Bízzuk meg apró feladatokkal, ezzel elősegíthetjük nyiladozó teljesítőkészségét. Bízzunk benne, ne becsüljük alá a már meglévő képességeit. Ezzel felelősségvállalását, önértékelését erősítjük. Magabiztosabbá válik és bízni fog ő is magában.

- Legyünk tudatában, hogy mindennap egyre többre képes, és segítsük őt, hogy önálló tevékenysége sikeres legyen- dicsérjük, ismerjük el az eredményeit.

            Ha mindezt meleg, nyugodt légkörben, türelmesen tesszük, akkor biztosan nyitott, higgadt, kiegyensúlyozott, magabiztos, önálló gyermekké neveljük őt, aki hamarabb képes beilleszkedni, szocializálódni élete első közösségeibe.