- Az óvodai beszoktatás: az első próbatétel
- A mozgás szerepe a gyermek fejlődésében
- A pillanat hevében cselekszik gyermeke?
- Menjen-e iskolába a gyermek szeptemberben?
- Önállóság, társadalmi normák, szabályok tanítása
- Az írás előkészítése nagycsoportban
- Feladattudat, szabálykövetés kialakulása az iskolakezdésig
- Szociális készségek elsajátítása – az iskolaérettség fontos jellemzője
- Jutalmazás és büntetés a nevelésbe
- Fantázia, füllentés vagy hazudozás?
- Hogyan vonjuk be a gyereket a házi munkába?
- Az érzékszervek épségének fontossága
- Számolni jó, számolni kell, számolni érdemes!
- Aludj el, kis ember... Az esti altatás nehézségei
- Gyermekeink veszélyben!!
- A szokások és az önállóság
- A gyermeki önállóság kialakulása – 1.
- A gyermeki önállóság kialakulása – 2.
- A gyermeki önállóság kialakulása -3
- A gyermeki önállóság kialakulása – 4.
- Óvodába készül a kicsi
- A nagycsoportosok fejlesztése az iskola előtti évben
- Óvodakezdés
- A mi óvodánk
- Az első intézmény a gyermek életében
- Tündérkert
- Čarovná záhada víl
Gyermekeink veszélyben!!
ovisvilag.blog.hu – alapján
Szinte nap mint nap hallunk, vagy olvasunk olyan híreket, amelyek veszélyeztetett gyermekekről, vagy tragédiákról szólnak, amelyek elszenvedői kisgyermekek.
Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy kisgyermekeink számtalan veszélynek vannak kitéve. Otthon, az utcán, a játszótéren, az óvodában, az iskolában, szinte mindenütt.
Kegyetlen tények szerint évente több gyermek hal meg az oda nem figyelés vagy bántalmazás miatt /még leírni is szörnyű!/. Nem betegség, hanem külső okok miatt történnek tragédiák. Az elhanyagolást feltételező, véletlen balesetek száma is megnövekedett. Ezek azt bizonyítják, hogy mi felnőttek nem vigyázunk elég jól rájuk!Tudjuk jól, hogy a gyermekek, főleg kisebb korban mindent szeretnének megismerni, kipróbálni, megfogni, megkóstolni, önállóságra vágynak, felfedezik saját képességeiket, és azokkal élni szeretnének /pl.: felkapaszkodnak az erkélyrácsra, kifutnak az úttestre- ”tudok mászni… gyorsan futni… késsel vágni… lépcsőn ugrálni… mikrót bekapcsolni... stb.”/. Nehezen értjük meg, hogy még igazából keveset tudnak a mindennapi élet dolgairól, ezért mindennek utána akarnak járni, viszont veszélyérzetük általában még nincs, vagy fejletlen. Ennek fő oka az, hogy a kicsik- a felnőttekkel ellentétben- még nem látnak rá a dolgokra; nem ismerik fel a veszélyt, nincsenek tisztában egy- egy cselekedetük következményével, nincs tapasztalatuk. Nem is értik miért tilos ezt vagy azt tenniük! Kíváncsiságuk, ellenszegülési vágyuk erősebb, az esetleges figyelmeztetések ellenére is és ”csakazértis” megpróbálkoznak megtenni a szülők által tiltott dolgokat.
Elég egy óvatlan pillanat és kész a baj! A leggondosabb szülői felügyelet mellett is előfordulhatnak kisebb balesetek /elesik, megüti magát…/ de a gyakori oda nem figyelés nagy gondot okozhat.
Önállóságra kell nevelnünk őket, de fontos a határokat is helyesen megszabni! Elkerülhetetlenek azok a tilalmak, amelyek a valós veszélyektől óvnak. Az életük, a testi épségük óvása fontos, a viselkedésre vonatkozó korlátok lényegesek. Minél kisebb egy gyermek, annál nehezebben érthető számára a tiltás. Ezért jó, ha a korának megfelelő nyelven érthetően, egyszerűen és sokszor megismételve, elmagyarázzuk neki, hogy mit és miért nem szabad. A felnőttek számára is vannak szabályok, amelyeket be kell tartaniuk, ezt kell továbbítani gyermekeinknek is már apró koruktól kezdve.
Fontos az is, hogy hagyjuk őket helyzeteket aktívan megtapasztalni. Ne búra alatt akarjuk, hogy felnőjenek, mert akkor alkalmat sem adunk nekik tapasztalatszerzésre, vagy a határok megismerésére. A vészhelyzetekre mindig hívjuk fel a gyermek figyelmét és a korának megfelelően magyarázzuk meg a veszély lényegét és mindig szabjunk határokat, amiket következetesen tartassunk be velük. A gyermekek érdekében.