Forrás: Mini Manó – Szülői értekezlet – 2010. november, Kálmán Marianna – klinikai gyermek-szakpszichológus

Ha szólnak neki, nem mindig hallja meg. Felhangosítja a tv-t. Gyakran visszakérdez, beszélgetés közben a szánkat figyeli. Beszédhibás. A száján veszi a levegőt, éjszaka horkol. Nem szereti a meséket, nehezen tanulja meg a verseket. Ezek a tünetek mostanában gyakrabban fordulnak elő a nagycsoportos óvodások körében, mint néhány évvel ezelőtt. Talán háttérbe szorultak a szemészeti és hallásvizsgálatok? Vagy a védőnői szűrés után nem viszik a szülők szakorvoshoz a gyereket? Esetleg a szülők nincsenek tisztában azzal, hogy mi állhat a fenti tünetek hátterében?

Sokféle oka lehet annak, ha ilyesmit tapasztalnak, ezért érdemes szakemberek segítségét kérni. Makacs beszédhiba esetén általában tudják a szülők, hogy logopédushoz kell menni. A mesehallgatás elutasítását, gyenge beszédészlelést, a hallás utáni emlékezet gyengeségét szintén érdemes jelezni a pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó szakembereknek. Ha a gyermek nem az orrán veszi a levegőt, szája állandóan nyitva van, éjszaka horkol, tipikus hanghibái vannak, ki kell zárni, hogy nincs-e esetleg halláscsökkenése. A hallásproblémák miatt gyakran fáradékonyak, türelmetlenek a gyerekek. Nagyon figyelnek ugyan eleinte, de egy idő után feladják. Gondoljuk végig, milyen fárasztó lenne, ha a lehalkított tv-műsort úgy kellene megérteni, hogy a beszélők szájáról olvassuk le a hangot. Vagy mennyit hallunk meg az uszodában a víz alatt abból, amit a medence partján kiabálnak nekünk? A gyakori megfázás, a fülészeti problémák nehezítik a hallás utáni információfeldolgozást. A gyerekek úgy beszélnek, ahogy hallják a környezet információit, ugyanakkor nagyon dühösek lehetnek, ha azzal szembesülnek, hogy nem értik meg a többiek, mit akarnak nekik mondani. Lehetnek visszahúzódók, csendesek is, akik elveszítik az önbizalmukat a beszédállapotuk miatt: nem tudják tisztán kimondani, amit szeretnének, ezért inkább nem beszélnek, bátortalanná válnak. Sokszor csak a nagy orrmandulák okoznak átmeneti zavart, amely eltávolítása után jelentős fordulat következik be: kevesebbszer lesznek betegek, látványosan javul a beszédük, nyitottabbá, kiegyensúlyozottabbá válnak.

 A látásproblémák esetén az észlelésbeli eltérésekből adódóan alakulnak ki a gátak a fejlődésben. Előfordulhat a részképességekben tapasztalható egyenetlen és lassabb fejlődés csakúgy, mint a magatartásproblémák, gyakori balesetek. Ha azt tapasztaljuk, hogy a nagycsoportosunk nem tudja a színeket azonosítani, bajban van, ha különböző formák közül ki kell választani a hasonlókat, kevésbé biztos a mozgása, a szem-kéz mozgás összehangolása (pl. étkezésnél vagy rajzolásnál), vagy fájlalja a szemét, a fejét, mindenképpen érdemes szemészeti vizsgálatra vinnünk.

Az írás-olvasás tanulás megalapozásához fontos, hogy megfelelő legyen a szem-kéz összehangolás, pontos legyen a formaészlelés, az irányok azonosítása, a hangok közötti különbségek azonosítása, a szavakban lévő hangok hosszúságának, egymásutániságának észlelése. Mindezt játékosan tanulják meg a gyerekek a mondókázással, és a mozgásos gyermekjátékokkal, a képeskönyv nézegetéssel, mesehallgatással. A fejlődés természetes velejárója, hogy hétről hétre ügyesednek, tisztábban beszélnek, bátrabban mozognak, rajzolnak, és egyre bonyolultabb szavakat tudnak kimondani. Ha ez a fejlődés megakad, akkor fontos végiggondolni, hogy hol vannak a fejlődést gátló tényezők, és ehhez mindenképpen érdemes szakemberek véleményét is kérni.