Anya, nem csapsz be?

Valahányszor új tanév kezdődik, bizony probléma a kicsi 2,5-3 éves gyermeknek és a szüleiknek is a beszokás időszaka. Egyénileg más-más időterjedelmű, könnyebb- nehezebb, egyszeri, vagy minden hétvége és szünet után visszatérő időszak ez, teli bizonytalanságokkal és kérdésekkel.

„-Anya, nem csapsz be? Ugye sietsz értem?“ - ez és sok hasonló kétségbeesett kérdés hangzik el a kisgyermekek szájából az óvodakezdés idején. Bizony gyakran a szülők is saját bizonytalanságukat, idegességüket úgy nyilvánítják ki, hogy kicsijüknek nem mondanak igazat, nem őszinték velük.

 A ,,-Jövök érted rögtön! -Nem kell itt aludnod. -Holnap már otthon maradhatsz. -Nem kell megenned a tízórait, ebédet, uzsonnát.”- válaszok megzavarják az amúgy is kétségbeesett, bizonytalan gyerekeket, akik egy-két nap után rájönnek ezeknek a szülői kijelentéseknek a valótlanságára és a beszokás időszaka még jobban elhúzódhat. Ráéreznek szinte kivétel nélkül, hogy becsapják őket, és ezért azzal az ősi védekező reflexszel élve sírva  fakadnak, amitől édesanyának, édesapának is könnyes lesz a szeme, s kivívják szüleik sajnálatát.

 Fontos az őszinte beszéd.

Az óvodakezdés idején nehéz a gyors elköszönés. A  határozottság viszont megkönnyíti a szülő és a gyermek helyzetét is és néhány nap után zökkenőmentessé válhat a beszoktatás. Természetesen nincs ez minden esetben így, függ a gyermek személyiségétől, érzelmi érettségétől. Megnyugvást hozhat az otthoni kedvenc plüss mackó, dudó, rongyocska, jelenléte. 

Mindenesetben először a szülő döntse el, hogy mit akar. Éppen most kell-e, hogy gyermeke elkezdjen óvodába járni, és ha biztosan elérkezett az idő, akkor segítse át kisgyermekét ezen a sorsfordító időszakon határozottsággal, következetességgel és szeretettel, odafigyeléssel, türelemmel.

Bizalommal forduljanak tanácsért az óvó nénikhez.   

                                                       Magyarics Szépe Ildikó, óvónő