- Az óvodai beszoktatás: az első próbatétel
- A mozgás szerepe a gyermek fejlődésében
- A pillanat hevében cselekszik gyermeke?
- Menjen-e iskolába a gyermek szeptemberben?
- Önállóság, társadalmi normák, szabályok tanítása
- Az írás előkészítése nagycsoportban
- Feladattudat, szabálykövetés kialakulása az iskolakezdésig
- Szociális készségek elsajátítása – az iskolaérettség fontos jellemzője
- Jutalmazás és büntetés a nevelésbe
- Fantázia, füllentés vagy hazudozás?
- Hogyan vonjuk be a gyereket a házi munkába?
- Az érzékszervek épségének fontossága
- Számolni jó, számolni kell, számolni érdemes!
- Aludj el, kis ember... Az esti altatás nehézségei
- Gyermekeink veszélyben!!
- A szokások és az önállóság
- A gyermeki önállóság kialakulása – 1.
- A gyermeki önállóság kialakulása – 2.
- A gyermeki önállóság kialakulása -3
- A gyermeki önállóság kialakulása – 4.
- Óvodába készül a kicsi
- A nagycsoportosok fejlesztése az iskola előtti évben
- Óvodakezdés
- A mi óvodánk
- Az első intézmény a gyermek életében
- Tündérkert
- Čarovná záhada víl
A gyermeki önállóság kialakulása – 1.
Ranschburg Jenő: Szülők lettünk, ovisvilag.blog.hu – alapján
Minden kisgyermekes szülő szeretné, hogy gyermeke magabiztos, ügyes, határozott, magát megvédeni tudó és jó önértékeléssel, önállósággal rendelkezővé váljon. Arra törekszik, hogy kisgyermeke akkor is képes legyen majd megállni helyét, amikor már elengedik a kezét! Minden szülő már az első nap szeretne mosolygós gyermeket otthagyni az óvodában.
A gyermeki önállóság kialakulása, fejlődése nagymértékben a szülői, később az intézményes nevelésen múlik. Elsődleges a gyermek-szülő kapcsolat örök problémája; a függőség és a függetlenség mértéke. Döntően befolyásolja a kisgyerek életét az, hogy a család, a szülők mennyire engedik- feszítik vagy lazítják- ezt a köteléket, mely összefűzi őket apróságukkal. Amikor eléri a gyermek az óvódás kort az önállósodási, érvényesülési igényei megerősödnek. Ám addig még hosszú az út.
Már a 18-20 hónapos kicsi is igyekszik egyre önállóbban viszonyulni környezetéhez. Ez erősödik az életkorral egyre jobban, és 2-3 éves korban rendkívüli erővel jelentkezik. Egyedül szeretne mindent csinálni, minden érdekli, megérinti, megízleli, szétszedi amit csak lehet. Akarata, ellenállása növekszik szüleivel szemben, ha nem teheti, amit ő akar.
Így következik be a dackorszak.
Az ebben az időszakban összegyűjtött tapasztalatok egész életére szólnak! Ezt kell felismerniük a szülőknek és gyermekük akaratosságát, önállósági törekvéseit- az egészséges korlátok mellett- nem letörni, vagy megtörni, hanem segíteni, támogatni kell. Hisz ez egyénisége kibontakozását jelzi. Megismerési és kutatási vágya, alakuló képességeit segíti fejleszteni. Ha megtapasztalhatja, hogy pl.: kifolyik a kakaó, ha feldönti a poharat, összetörik a tányér, ha leejti- ebből tanul!
Nem azért teszi ezt, mert ő egy "rossz gyermek", hanem kíváncsiságát elégíti ki, érdeklődik minden iránt, ami körülveszi. Később is ezért szedi szét kisautóját, vagy babáját. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy mindent megtehet saját akarata szerint. Szabályok, korlátok szükségesek és ezt igényli is, hisz ezek megismerése, elfogadása is ismereteket, tapasztalatokat jelent számára. Tanulnivalót jelent, amit szüleitől kap, akikben bízik.
A szülő iránti bizalom, a megbízható kötődés lelki fejlődésének elsődleges feltétele. Ezt is ki kell- sok minden más mellett- fejlesztenünk. Pozitív élmények nyújtásával, szóbeli, cselekvő segítséggel, bíztatással és következetes odafigyeléssel.
Az önállóság mértékének engedése vagy gátlása nem egyszerű szülői teendő! Gyakran akadályozva vannak a gyermekek a szülők türelmetlensége miatt. Egy kisgyerek képességei még fejletlenek, vágyai viszont erőteljesek -"én, egyedül akarom..."- ezért ha sokszor ügyetlenkedik, ha hiába próbálkozik sikertelenül, hosszadalmasan teszi, amiért "harcolt", akkor a felnőttek elveszítik türelmünket. Kiveszik kezéből, megcsinálják helyette, odébb küldik -"hagyd, majd én…, menj inkább játszani… ne lábatlankodj itt… most nincs időm elmagyarázni...most ne kínlódjunk, sietnünk kell..." stb.-. Így, és ezzel felrójuk hiányosságát, hibáit amitől később esetleg alkalmatlannak fogja érezni magát a kicsit nehezebb feladatok elvégzésére, esetleg emiatt bátortalanná is válhat.
A másik önállóságot gátló tényező a túlzott szülői aggódás. A környezet, a világ megismerése nem veszélytelen. Sok-sok mindent szeretne egy kisgyermek közvetlenül megismerni, megtudni, ami akár testi épségét is veszélyeztetheti –megpróbál felmászni dolgokra, ki akar menni az esőre, kenyeret akar vágni a legnagyobb szeletelő késsel, ő akarja ki- bekapcsolni az elektromos eszközöket, stb. A szülők gyakran meggátolják őket ebben az új felfedezési folyamatban. A kisgyermekek viszont szeretnék próbálni magukat, mert ez vonzza őket, mert ismeretlen még számukra.
Természetesen érthető, ha a szülő félti és óvja gyermekét a veszélyektől! A gyakori túlzottan aggodalmas reakciók- kiolthatják a gyermekekben az új, az ismeretlen megismerésének vágyát és bátorságát, "bevállalóságát". Ha nem tiltják el gyermeküket minden dologtól, hanem inkább igyekeznek megtanítani azok biztonságos alkalmazását, koruknak megfelelő szinten elmagyarázzák, megmutatják, együtt kipróbálják a dolgokat, akkor gyermekük önállósági törekvéseiben nem tesznek kárt. Az egészséget komolyan veszélyeztető dolgokat egyértelműen és határozottan "tiltó listára" kell teni és következetesen be kell tartatni, mert a szülő felelős a gyermekéért és épségének féltése jogos.