Forrás: Mini Manó – Szülői értekezlet – 2010. december, Kálmán Marianna – klinikai gyermek-szakpszichológus

Milyen jó is lenne, ha a gyerekek szeretnék majd a matematikát, és felnőve a mindennapokban is használnák a számolási készségüket. Tudjuk, hogy a felnőttek világában fontos számolni: számolunk, ha csempét vásárolunk a felújításra váró fürdőszobába, számolunk, amikor a piacon muskátlit válogatunk a hat erkélyládánkba, számolunk, amikor a vonatindulásra gondolva méregetjük, mikor kell otthonról elindulni, és számolunk, amikor a tanszereket vásároljuk meg. Fontos tehát, hogy a gyerekekt is bevezessük a mennyiségek világába. Mikor és hogyan is kezdjünk hozzá ehhez?

A 3-4 évesek már szívesen számolnak meg bármit: megszámolják, mennyi kisautójuk vagy babájuk van, számolják a lépcsőket, a villamosmegállókat. Mechanikusan akár tízig is elszámolnak, de a számok még nem fejeznek ki számukra mennyiséget. Ha azt kérdezem a hároméves Esztertől, hány babád van, megszámolja őket egyesével. Amikor a számolás végén újrakérdezem, mennyi, nem vágja rá, hogy öt, hanem újra egyesével kezdi számolni. Eszternél a számlálás egy akárhányszor megismételhető cselekvés, de a számfogalom mint viszonyítási rendszer még nem alakult ki.

Több kutató is foglalkozott azzal, hogy mikor és hogyan alakul ki a számfogalom, vagyis a mennyiségek állandósága. Amikor a gyermek a szemléletileg különböző, de az egységhez viszonyítva azonos számú elemből álló mennyiségekről minden körülmények között tudja, hogy azok egyenlőek, akkor beszélünk számfogalomról. Az iskolaérettségi vizsgálatok egyes részpróbáiban éppen azt vizsgáljuk, milyen szintű a gyerekek mennyiségismerete: „Rajzolj ugyanannyit, amennyit a képen látsz!” 4-5 éves szinten a kicsik ránéznem a rajzra, majd rajzolni kezdenek. Arra ügyelnek, hogy a kép globálisan ugyanolyan legyen, mint amit látnak. Az 5-6 évesek a szemléleti hozzárendelés szakaszában az egyik ujjukat egyenként a tárgyakra téve haladnak, és mindhez rajzolnak egyet. A mennyiségismeret bizonytalanságát azonban még jelzi, hogy ha egyszerre több szempontot kell figyelembe venni, pl. gyöngysor hossza és a gyöngyök mennyisége, akkor a több-kevesebb megitélésénél a szemlélethez kötött gondolkodás kerül előtérbe: ha ugyanolyan hosszú (még ha az egyik sűrűbb is), akkor egyforma. A 7 évesek szintjén álló gyerekek előbb megszámlálják a mennyiséget, majd ugyanannyit lerajzolnak. Általában tehát közvetlenül az iskolakezdés előtt vagy az iskola első évében alakul ki a mennyiségek állandósága. Ekkor tapasztalható egyértelműen, hogy a gyerekek, miután megszámolják a tárgyakat, biztosan, újraszámlálás nélkül tudják megnevezni a mennyiséget. (Pl. tudja, hogy egy kezükön öt ujj van, vagy a dobókocka oldalain már azonosítja a számképeket.)

A mennyiségállandóság kialakulásához sokféle tapasztalat és nagyon sok gyakorlás szükséges. Éppen ezért igen nagy különbségek vannak ebben a tekintetben az iskolába menők között. Vannak nagycsoportosok, akik már fejben összeadnak, kivonnak 10-es számkörben. Ugyanakkor azok a gyerekek, akik nem számlálgatnak mindennap, gyakrotlanok, lassabban alakul ki a mennyiségismeretük.

Az iskolakezdésig még van idő! Ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy számoljunk meg mindent, amivel dolgunk van: kanalat, almát, borsót! Adjunk a kezükbe műanyag mérőedényeket! A fürdőkádban vagy homokozóban próbálgatják, hogy melyikbe fér több, melyik a kisebb