- Az óvodai beszoktatás: az első próbatétel
- A mozgás szerepe a gyermek fejlődésében
- A pillanat hevében cselekszik gyermeke?
- Menjen-e iskolába a gyermek szeptemberben?
- Önállóság, társadalmi normák, szabályok tanítása
- Az írás előkészítése nagycsoportban
- Feladattudat, szabálykövetés kialakulása az iskolakezdésig
- Szociális készségek elsajátítása – az iskolaérettség fontos jellemzője
- Jutalmazás és büntetés a nevelésbe
- Fantázia, füllentés vagy hazudozás?
- Hogyan vonjuk be a gyereket a házi munkába?
- Az érzékszervek épségének fontossága
- Számolni jó, számolni kell, számolni érdemes!
- Aludj el, kis ember... Az esti altatás nehézségei
- Gyermekeink veszélyben!!
- A szokások és az önállóság
- A gyermeki önállóság kialakulása – 1.
- A gyermeki önállóság kialakulása – 2.
- A gyermeki önállóság kialakulása -3
- A gyermeki önállóság kialakulása – 4.
- Óvodába készül a kicsi
- A nagycsoportosok fejlesztése az iskola előtti évben
- Óvodakezdés
- A mi óvodánk
- Az első intézmény a gyermek életében
- Tündérkert
- Čarovná záhada víl
Az első intézmény a gyermek életében
Az óvodáról
A gyermek életében az első szocializációs tér az óvoda.
Az óvoda az első olyan intézmény, amely sajátos nevelő hatásával képes arra, hogy a tanulás iránti vágyat a családdal együtt az iskolába lépésig kellően megalapozza.
Az óvódáskor az, amikor még minden lehetséges és amikor talán minden eldől. Ez az a kor amikor még a gyermekek nyitottak és figyelnek minden őket körülvevő ingerre és személyre. Mintázzák aput, anyut, óvónőt és olyanná akarnak válni, amilyenek az őket körülvevő felnőttek. Ezért hát szülőként és pedagógusként is óriási felelősségünk van azokkal a gyermekekkel szemben, akikkel kapcsolatba kerülünk akár szülő, akár pedagógusként. Példát kell mutatnunk és a jó úton terelgetni a gyermekeket.
A szülők nagy vágya, hogy a gyermekük tőlük még többre vigye, mint ők. Az óvónő mércéje pedig az, hogy megállja a helyét az iskoláiban. A közösen elérendő cél: a gyermekek tudjanak boldogulni a világban, ha kell felnőtt nélkül is.
A család, az óvoda, a külvilág – ezek azok a külső tényezők, amelyek befolyásolják, elősegítik a gyermeket a sokoldalú fejlődéshez, különféle ingerekkel ösztönzik a megismerésre, tapasztalatszerzésre. A gyermekek életük folyamán szükségleteket elégítenek ki és így fokozatosan, folyamatosan létrehoznak magukban különböző intelektuális értékeket. Az óvodai és családi nevelés során beépítendő értékek szoros összefüggésben állnak az emberi szükségletekkel, mint pl. biológiai, fiziológiai, biztonság, szociális, társas, tisztelet, tudás, megértés, esztétikai és önmegvalósítás szükséglete.
A gyermekek abból okulnak leginkább, amit látnak, tapasztalnak és megfigyelnek, nem pedig attól lesznek értelmesebbek, hogy elhiszik nevelőjük magyarázatát. A saját tapasztalatok tartós ismereteket eredményeznek.
Az óvónő tehát:
-motiválja a gyermeket, felkelti a kíváncsiságát, kielégíti az érdeklődését.
-felkínálja az alkotás lehetőségét, az általa keltett örömérzést, a kompetencia megélését.
-problémamegoldásra és döntőképességre, kitartásra és önállóságra ösztönöz.
-elfogadást és megértést biztosít és támogatja az önbizalmat.
„Amit hallok – elfelejtem;
Amit látok – megismerem;
Amit csinálok – megtanulom. „ - Ősi bölcsesség
Magyarics Szépe Ildikó