Az  óvodáról

 

            A gyermek életében az első szocializációs tér az óvoda.

Az óvoda az első olyan intézmény, amely sajátos nevelő hatásával képes arra, hogy a tanulás iránti vágyat a családdal együtt az iskolába lépésig kellően megalapozza.

            Az óvódáskor az, amikor még minden lehetséges és amikor talán minden eldől. Ez az a kor amikor még a gyermekek nyitottak és figyelnek minden őket körülvevő ingerre és személyre. Mintázzák aput, anyut, óvónőt  és olyanná akarnak válni, amilyenek az őket körülvevő felnőttek. Ezért hát szülőként és pedagógusként is óriási felelősségünk van azokkal a gyermekekkel szemben, akikkel kapcsolatba kerülünk akár szülő, akár pedagógusként. Példát kell mutatnunk és a jó úton terelgetni a gyermekeket.

A szülők nagy vágya, hogy  a gyermekük tőlük még többre vigye, mint ők. Az óvónő mércéje pedig  az, hogy megállja a helyét az iskoláiban. A közösen elérendő cél:  a gyermekek  tudjanak boldogulni a világban, ha kell felnőtt nélkül  is.

A család, az óvoda, a külvilág – ezek azok a külső tényezők, amelyek  befolyásolják, elősegítik a gyermeket a sokoldalú fejlődéshez, különféle ingerekkel ösztönzik a megismerésre, tapasztalatszerzésre. A gyermekek életük folyamán szükségleteket elégítenek ki  és így fokozatosan, folyamatosan  létrehoznak  magukban  különböző intelektuális értékeket.  Az óvodai és családi nevelés során beépítendő értékek szoros összefüggésben  állnak az emberi  szükségletekkel, mint pl. biológiai, fiziológiai, biztonság, szociális, társas, tisztelet, tudás, megértés,  esztétikai és önmegvalósítás szükséglete.

A gyermekek  abból okulnak  leginkább, amit látnak, tapasztalnak  és  megfigyelnek,  nem pedig attól lesznek értelmesebbek, hogy elhiszik  nevelőjük  magyarázatát. A saját tapasztalatok tartós ismereteket eredményeznek.

Az óvónő tehát:

-motiválja a gyermeket, felkelti a kíváncsiságát, kielégíti az érdeklődését.

-felkínálja az alkotás lehetőségét, az általa keltett örömérzést, a kompetencia megélését.

-problémamegoldásra és döntőképességre, kitartásra és önállóságra ösztönöz.

-elfogadást és megértést biztosít és támogatja az önbizalmat.

 

„Amit hallok – elfelejtem;

Amit látok – megismerem;

Amit csinálok – megtanulom. „  - Ősi bölcsesség

                                                                   Magyarics Szépe Ildikó