HUSVÉTH VERONIKA írása - az Újszó / Iskola utca c. rovatában megjelent 2012. április 19-én

A beilleszkedés első nehézségeivel minden gyermeknél számolnunk kell. Ezért kell felkészítenünk őt az óvodára. Hogyan?

Leghelyesebb, ha a napi eseményekkel kapcsolatos beszélgetésekbe beleszőjük az óvodában várható dolgokat. Ebéd közben elmondhatjuk, hogyan szokták az óvodások körülülni az asztalt. Vetkőzésnél, játékelrakásnál ösztönzően hathat, ha elmondjuk, hogyan csinálják mindezt önállóan az óvodások. Minden megjegyzésünk legyen biztató! Beszélhetünk azokról a foglalatosságokról is, a bábszínházról, az óvó néni érdekes meséiről, amelyekben csak az óvodásoknak lehet részük. Ezek az apró megjegyzéseink mind elraktározódnak a gyermekekben, és így alakul ki bennük az óvodáról alkotott kép. Ha helyes képet építettünk ki, már nem lesz olyan idegenszerű az óvodában eltöltött első nap. Ennek az is a feltétele, hogy mindig igazat mondjunk. Az „ugye te is ott maradsz velem?” kérdésre például nem szabad helybenhagyóan hümmögnünk csak azért, hogy ezt a megbeszélést elkerüljük. Ugyanis, ha a gyermek már az első nap rájön, hogy nem mondtunk igazat, kétszeresen bizonytalan lesz. Ez olyan megrázkódtatást is okozhat, amely a gyermek egész későbbi óvodáséletére kihathat, rányomhatja bélyegét.

És vajon nem ijesztgetjük-e a gyermeket sokszor szándékosan az óvodával? „Ha így viselkedsz, az óvó néni biztosan haragudni fog rád!” – mondja sok szülő. „Majd az óvodában megtanulod, mit kell ilyenkor mondani!” Az ehhez hasonló mondatok alapján a gyermekek sokszor valami rettenetes „mumust” képzelnek az óvoda helyébe.

Ahelyett, hogy fenyegetnénk az óvodai renddel, az utolsó hetekben megpróbálhatjuk, hogy egyre inkább az óvodai időbeosztás szerint szervezzük meg a kisgyermek napját. Hároméves korára egy gyermek napközben rendszerint már csak egyszer alszik. Igazítsuk a reggeli ébredést, az étkezések, a délutáni alvás és a séta idejét az óvodai rendhez! Így megóvjuk a gyermeket attól, hogy az első napok beilleszkedését még a testi funkciók ritmusának megbontása is nehezítse.

A fokozatos ismerkedés másik módja az is, ha a szülőtől nehezen elváló gyermek eleinte rövid ideig tartózkodik az óvodában: a kisgyermek könnyebben elfogadja, hogy a szülő pár óra múlva jön érte, mint azt, hogy „csak alvás után”. Ne csodálkozzunk, hogy az alvás jelenti a legnagyobb nehézséget: minden gyermek a lefekvésnél igényli talán a legjobban a szülőt.

Az első napokban gondosan figyeljünk, mi jelent örömet, és mi okoz nehézséget vagy szorongást a beilleszkedésnél. A szülő ne csak azt kérdezze meg, mit ebédeltek, vagy mit csináltak, bővebben érdeklődjék a játékokról és a többi gyerekről is! Az élménybeszámolót, a gyermek esti viselkedését figyelve és az óvónő véleményét meghallgatva pontosan követni tudjuk, mit is jelent az óvodakezdés a gyermek számára. Így az esetleges felmerülő nehézségek még komolyabb zavar (éjjeli felriadás, bevizelés) megjelenése előtt áthidalhatók.

Ha a beilleszkedés sikeres, ez azt is jelenti, hogy kiépül az a viselkedési forma, amely a későbbiekben segíti és megkönnyíti az otthontól való elszakadást.